A délutáni tevékenységem ismét az edzés körül forgott.Ebéd után amint tudtam,kicsit lepihentem ülepíteni,hogy semmi sem zavarjon meg a futásban.Szépen összeszedtem magam és ismét nekivágtam a mellettünk lévő parknak,ami meg van tűzdelve szép kis emelkedőkkel és lejtőkkel.Összesen 8km-t futottam itt 40'27" alatt és rettenetesen elfáradtam.Még éreztem a lábaimban és a hátamban a tegnapi edzés fájdalmait.De talán pont ez a fájdalom volt az,ami hajtott előre.Talán ez az érzés volt,ami azt mondatta bennem legbelül,hogy menjek tovább és még keményebben másszak fel az emelkedőre,hiába savasodik a lábam,ég a tüdőm és már a határán vagyok annak,hogy megálljak.

Edzés után olyan elégedettség lett úrrá rajtam,ami ritkán szokott.Nem is azért,mert átlagon felüli teljesítményt nyújtottam.Inkább azért,mert fejben sikerült leküzdenem mindent.Lehet kicsit fellengzősen hangzik,de ezek a sikerek motiválják a legjobban az embert,hogy másnap újra eddzen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.